Turul, Hunok, Magyarok és a Kereszténység
Turul, Hunok, Magyarok és a Kereszténység
A Turul madár öröktől fogva velünk van. Őrködött népünk felett a történelem viharai idején, szárnyai alatt vezette a hunokat, a szkítákat és a magyar törzseket is. Több mint kétezer esztendőn át kísérte nemzetünket, és lett az örök oltalmazónk, útmutatónk, a hit és a megmaradás jelképe. Nem volt hatalom, amely el tudta volna oltani fényét, nem volt erő, amely megtörhette volna dicsőségét.
Mert a Turul nem pusztán egy jelképként él bennünk – ő a nemzet szívében lüktető erő, amely összeköt minket őseinkkel, és mutatja a jövő felé vezető utat. Amikor a magyarság a kereszténységet választotta, szívébe zárta Istent és a Boldogságos Szűz Máriát, akkor sem fordult el a Turultól. Mert a kettő nem egymás ellen, hanem egymást kiegészítve adja a magyar nemzet szent küldetését: az ég és a föld, a hit és a vér, az ősök és az utódok szövetségét.
A Turul bennünk él. Vérében őseink erejét, lelkében hitét és dicsőségét hordozza a magyar. Ő az a szárnyaló hatalom, amely felemel és megtart bennünket, s olyan erőt ad, amely Európa szívében a legerősebb, legállhatatosabb néppé teszi nemzetünket.
A Turul nemcsak múltunk, hanem jelenünk és jövőnk is. Tőle merítünk erőt, benne találjuk meg önmagunkat, és általa őrizzük meg magyarságunkat mindörökké.
Mi, magyarok, keresztény nemzet vagyunk, de sohasem feledhetjük őseink hitét és álmát. Nem feledhetjük, kik vagyunk, honnan jöttünk, és milyen örökséget bízott ránk a Teremtő. Mert amíg emlékezünk, amíg hiszünk, addig él a Turul, addig él a magyar nemzet, és soha senki nem törölhet ki bennünket a történelemből. ( Fekete Antal )