Az Égiek üzenete
Az Égiek üzenete
Ide írhatsz...
Vannak pillanatok az életben, amelyeket nem mi tervezünk, nem mi alakítunk – hanem maga a Teremtő ajándékoz meg velük bennünket. Ez az éjszaka pontosan ilyen. Évente csupán egyszer adatik meg az a csoda, hogy a telihold fénye tökéletes szögben, teljes pompájában ragyogjon le a Turulra és Bendegúz hun király szobrára. Egyetlen alkalom van, amikor az Ég, a Föld és a múlt dicsősége találkozik – és mi most ennek lehetünk tanúi.
Egy teljes évet vártam erre a pillanatra. Várakoztam, figyeltem, reméltem, hogy eljön az az este, amikor a Hold, mintha csak őseink lelke vezetné, a Turul szárnyai fölé emelkedik, s áldó fényével beborítja Bendegúz király alakját. Íme, most itt állunk, és előttünk bontakozik ki ez a csoda.
„Az Ég kapuja megnyílt – Az Ősök üzenete a Turul szárnyai alól”
Az éj csendjében most valami rendkívüli történik.
Az Ég kapuja megnyílt felettünk… A Hold fénye utat vág a sötétségen át, és pontosan itt, a Turul szárnyai alatt, Bendegúz hun király szobra fölött ragyog. Egyetlen évben csak egyszer adatik meg, hogy az Ég, a Föld és a múlt dicsősége találkozzon.
Ez a pillanat nem a véletlen műve. Ez a Teremtő és őseink ajándéka. Egy üzenet, amely az időn, a téren, a halandóságon túl érkezik hozzánk.
Most, ahogy a Hold fénye a Turul tollait simítja, és Bendegúz hun király arcát koronázza, látomás nyílik meg előttünk.
Látom a Hont, amelyből vétettünk.
Látom őseink arcát, akik büszkén, egyenes gerinccel álltak a történelem viharaiban.
Hallom a hangjukat, amely a széllel együtt súgja:
"Magyar! Turul nemzet fia és leánya!
Nem vagy egyedül. Mi, őseid, itt vagyunk veled.
A vér, amely benned lüktet, a mi vérünk.
Az erő, amely a szívedben él, a mi erőnk.
A láng, amely a lelkedben lobog, a mi lángunk!"
Bendegúz király szól most hozzánk – a hun nemzet atyja, aki vérrel, hittel és bátorsággal alapozta meg népünk örökségét. Hangja mély, büszke, és évezredeken át visszhangzik:
"Gyermekeim!
Mi a végtelenből figyelünk benneteket. A ti kezetekben van a jövő.
Ne hajtsátok meg fejeteket idegenek előtt, mert bennetek a Turul vére árad!
Őrizzétek meg, amit rátok bíztunk: a hitet, a szabadságot, az összetartozást!"
És látom Atillát, „Isten ostorát”, aki mellé áll. Kardja a Hold fényében villan, és szavai mennydörögnek az éjszakában:
"Ha erős a hited, semmi sem győzhet le!
Ha tiszta a szíved, semmi sem törhet meg!
Emlékezz, Magyar, a te nemzeted küldetéssel született!"
Árpád fejedelem is itt van, ki őseinket ezer esztendeje vezette a Kárpátok bércein át, hogy hazát találjanak a Turul által kijelölt földön. Hangja csendesebb, de minden szava mélyebben hat, mint a föld szívdobbanása:
"Ez a föld, amelyen álltok, több, mint otthon. Ez örökség.
Vérrel, áldozattal, hittel védtük meg nektek.
Soha ne engedjétek, hogy idegen kéz kitépje alólatok!"
És végül ott szárnyal felettünk a Turul, az Ég hírnöke, aki az álmokban jelent meg, hogy kijelölje utunkat. Ma, ezen az éjjelen, szárnyai kitárulnak, és a Hold fényében üzeni:
"Magyar!
Te vagy a Híd Ég és Föld között!
Te hordozod őseid álmát, hitedet, nyelvedet, múltadat!
Ne hagyd elveszni, amit rád bíztunk, mert benned él a hunok ereje, Atilla dicsősége, Árpád reménye!"
Testvéreim!
Ma, amikor a Hold, a Turul és Bendegúz hun király egyetlen égi vonalban találkozik, mi is összekapcsolódunk őseinkkel. Érezzük, hogy nem vagyunk egyedül. Érezzük, hogy küldetésünk van. Tudjuk, hogy amíg szívünkben ott lobog a hit, amíg kezünkben ott lobog a Turul lángja, addig nincs erő, amely megtörhet minket.
Ez az Ősök Parkjának ajándéka.
Ez Bendegúz üzenete.
Ez az Égiek hívása.
Isten áldja Bendegúz hun király emlékét!
Isten áldja őseinket!
Isten áldja a Turul nemzetet!
Isten áldja Magyarországot!